Oldalak

kedd, október 30

Túl könnyű azt mondani: ’mi lenne, ha’, és lefesteni egy tökéletes világ képét.
Én szeretlek,és az összes kis dolgot ami veled együtt jár.
-Allergia?
-Igen.
-Mire?
-...az emberekre.

Minden alkalommal,amikor azthiszem túlvagyok rajtad,újra látlak és ugyanott tartok,ahol azelőtt.

Hihetetlen félelemmel jár úgy szeretni valakit, hogy már nem a tied.Félsz, hogy talál valakit, aki szebb.. aki jobb mint te. Félsz hogy az a csöpp esély is eltűnik a sötétségben, ami még van...

Naná, hogy bírom a 'szingli vagyok, flörtöljünk, jó pasi vagy, igyunk meg valamit' szituációkat, de néha.. néha annyira hiányzik az a 'csókok, ölelések, én vagyok a barátnője és szerelmes vagyok' féle dolog...

Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!

vasárnap, október 28

A szerelem egy félreértés két hülye közt.

Ők nem foglalkoznak azzal, hogy mások mit gondolnak rólad, ők nem hiszik el rólad a hazug pletykákat, őrájuk örökre számíthatsz, mert ők az igazi barátok.

A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás.

Még ma is, amikor látom, hogy igazi mosolyra derül az arca, megmelegszik a szívem, mert tudom, hogy nem olyan, mint más. Azért mosolyog így, mert vele vagyok.
Miattam.

Vicces ,imádni való , édes, szerető, kínos, gyönyörű, gondoskodó, döbbenetes.
Tökéletes.
Nem mondtam nevet,de eszedbe jutott róla valaki.
Nem igaz?
-Még mindig haragszol rám?
-Nem.
-Biztos vagy benne?
-Soha nem haragudtam rád.
-Milyen volt?
-Fájt.

Emlék... mely fáj, emlék... mely izgalmat okoz, emlék... mely könnyet csordít arcodon.

kedd, október 23

Mond ki, amit érzel, csináld, amit szeretsz, tökéletes nem, de igazi még lehetsz..

Az élet padlóra küldhet, de rajtad kívül senki nem döntheti el, hogy felállsz-e...

Barátok közt a hallgatás az igazi beszélgetés. Nem a szavak számítanak, hanem az, hogy nincs szükség rájuk...

- Gondoltál már arra, hogy lehet csak álmodjuk az életet...?
- Kizárt, hogy ennyi fájdalmat álmodna az ember...
Élj gyorsan,
Halj meg fiatalon erősen,
Légy vad,
Szórakozott.

Tegnap éjszaka minden csillaghoz egy okot kötöttem, hogy miért is szeretlek. Egész jól szórakoztam mindaddig, míg el nem fogytak a csillagok...

Visszanézve a múltba, az agyam leblokkolt,majd mosolyogtam... Őrült vagyok? Még mindig hiányzol...

péntek, október 19

De tudnod kell, mikor szemedbe néztem, én egy világot láttam, és azt hittem, hogy ott megtaláltam, végre azt, amit vártam...

Remélem, emlékké válok majd idővel és a múltad leszek, ha akarod, ha eszedbe jutok majd, ha eszedbe jut a mosolyom, néhány kedves szavam, az érintésem... Ez leszek én: egy megfakult emlékkép, mely rád nevet. Múlt leszek, mert a jövőd nem lehettem...

Hidd el, én olyan hálás vagyok a sorsnak, hogy minket összehozott, és megmutatta a lényeget: vannak még igazi seggfejek...

Megtanított valamire… valamire, amire nélküle nem jöttem volna rá. Arra, hogy hogyan kell élni és nem csak létezni…


Elítélnek, mert alkoholba fojtom hiányod... Pedig csak nem látják, hogy másképp nem tudok nélküled élni...

Még mindig mosolyog rám. Még mindig beszélünk. Még mindig szeretem. Tudom, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy ő nem akar úgy engem, mint én őt. Amikor rámosolygok, egy világ dől össze bennem, mert nem lehetek mellette, nem lehetek a szívében… csak a gondolatai halvány fényében.

Mivel embernek születtél, jogod van gyengeségedhez. Okod van rá, hogy aggódj, vagy sírj, ha bánat ér...


csütörtök, október 18

Amikor azt mondjuk, hogy nem akarunk beszélni valamiről, az azt jelenti, hogy nagyon el akarjuk mondani valakinek, csak nem akarunk sebezhetőek lenni.


Nem boldog vagyok, hanem vidám. Ez nem ugyanaz. A boldog embernek nincsenek gondjai. A vidám embernek vannak, csak megtanulta, hogyan kezelje őket...
Néha csak egy valaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik...

Érezted már valaha a vágyat, hogy abbahagyj mindent, és ne csinálj mást, csak sikíts és sikíts és sikíts?

Látom, hogy sírsz. Könnyeid hullatod a szélben. Tudom szeretsz még, ezt itt bent érzem...

Azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tetetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy...

Elveheted mindenem,megtörheted az egész lényem, mintha üvegből lennék, mintha papírból lennék, gyerünk csak, és próbálj meg lerombolni..
Fel fogok emelkedni a földből, mint egy felhőkarcoló..

/Demi Lovato-Skyscraper/

szerda, október 17

Te voltál már úgy, hogy azt hitted, belehalsz a fájdalomba annyira hiányzik? Szereted tiszta, mély szerelemmel. Hittél neki, bíztál benne, a nap minden órájában rá gondoltál, felnéztél rá, ölelő két karja közt megnyugvást találtál. Lested a gondolatát, remegve vártad a telefonját, éjszaka átbuszoztad a várost, hogy vele lehess. Mindent megtettél érte, mégis vége lett és nem tudod miért.. Azt hitted, az aranyfonál, amivel összekötött a sors benneteket, soha nem szakad el... Tévedtél. És vársz egy jelre, telnek a napok, hónapok, évek... és Te vársz...

Az élet egy nagy kaland, és a problémák csupán lehetőséget kínálnak számunkra, hogy megmutassuk, hogy mire vagyunk képesek.

Vettem egy mély levegőt, és meghoztam életem legnehezebb döntését. Elsétáltam...

Nem azért bocsájtunk meg, mert aki megbántott ezt érdemli, hanem azért, mert nem akarunk fájdalmat okozni magunknak, valahányszor eszünkbe jut, mit művelt velünk.


Mindenkire vár valaki. Valaki, aki arra rendeltetett, hogy vele éld le az életed, csak elég nyitottnak kell lenned, hogy meglásd.:)

Annyira féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a szívével. Vele boldognak éreztem magam.

Szoktál néha egy képet nézegetni magadról, és meglátni egy idegent a háttérben? Ez elgondolkodtat, vajon hány idegennek vannak képei rólad...? Más emberek életének mennyi pillanatának lettünk részesei? Csak gondolj bele. Lehet, hogy valaki életének fontos része vagy úgy, hogy nem is tudsz róla.

hétfő, október 15

Igazából, félek. Igenis rohadtul félek. Olyan vagyok, aki ha közel kerül valakihez, azt eltaszítja. Mert félek szeretni...

Amit ez a lány a külvilágnak mutat, az csak egy álarc... El sem tudod képzelni, hogy valahol mélyen neki is mennyire fájhatnak dolgok. Erős lány... Amikor legszívesebben csak sírna, ő akkor is nevet...


Néha nincsenek szavak, vagy okos idézetek arra, hogy az ember pontosan leírja, mi történt aznap. Van úgy, hogy egy nap egyszerűen csak véget ér.

Van egy lány. Tele hatalmas álmokkal. Kételyekkel. Félelmekkel. Aggodalommal. Bizonytalansággal. Érzelmekkel. Hangulatokkal. Hamis mosolyokkal. Igaz mosolyokkal. Könnyekkel. Határozott véleményekkel. Furcsa szavakkal. Iróniával. Gondokkal. Szeretettel. Küzdelemmel. Kitartással. Élettel...

Vannak személyek, akik hozzánk beszélnek, de meg sem halljuk őket. Vannak, akik megsebeznek, de rajtunk még heg sem marad, de vannak személyek, akik egyszerűen megjelennek az életünkben, és örökre nyomot hagynak bennünk.


Tudod fiatalon sokszor érezzük úgy, hogy vége a világnak, pedig nincs. Csak most kezdődik az élet.

Mindenkinek van egy vad oldala, csakhogy én a barátaimmal ezt publikussá is teszem.



péntek, október 12

Itt vagyunk mi, mindannyian alapvetően magányos, önálló élőlények, keringve egymás körül, keresve a legcsekélyebb nyomát is a valódi kapcsolatnak. Néhányszor rossz helyen keresgélnek, néhányan csak feladják a reményt, mert magukban azt gondolják, 'Nincs ott kint senki, aki rám vár', de mindannyian próbálkozunk, újra meg újra. Mert néha-néha, olykor-olykor, két ember találkozik és ott az a szikra.