Ahogy bejelentkezel, kinek a nevét keresed először? Amikor meghallasz egy lassú számot a rádióban, kinek az arca ugrik be? Amikor meghallod, hogy a telefonod csörög, kinek a hívásában reménykedsz? Kinek a nevére hagy ki egy ütemet a szíved?

- 4 nagy kérdés, 1 pici válasz.

Az az idegesítő pillanat, amikor vársz egy üzenetre és kapsz egyet, de rossz embertől.

"Én folyton rád gondolok... alig várom hogy újra lássalak, csináljunk valamit mert minden egyes perc amit veled töltök emlékezetes és nagyon jó. Ha veled vagyok,vagy látlak nekem az már tökéletes."

♥

Egy ponton majd rájössz, hogy valakiért vagy valamiért olyan sokat tettél, hogy az egyetlen lehetséges lépés az, ha megállsz. Hagyd őket békén. Sétálj el. Ez nem olyan, mintha feladnád, és nem olyan, mintha nem próbálkoznál. Annyi az egész, hogy meg kell találnod a határt a határozottság és az elkeseredettség között. Ami tényleg a tied, az úgy is a tied lesz, ami pedig nem, az nem számít mennyire keményen próbálkozol, úgysem lesz soha.

Ne aggódj, hiányozni fogsz neki. Ő elcseszte és te semmiképpen nem csináltál semmit rosszul. Ő hibázott. Nem volt elég okos. Ha okos lett volna, rájött volna, minek mondott búcsút. De nem volt az, és most elment. Ne hívd fel azzal, hogy hiányzik. Még csak azért se hívd fel, hogy halld a hangját és, hogy utána letedd. Ne tedd ezt. Nem ő hiányzik neked, hanem az, ami régen volt. Most már vársz valakit, aki bebizonyítja neked, hogy nincs rá szükséged. Ígérem, ez a valaki itt van egyből, de először el kell engedned őt és a hülyeségét. Egy nap vissza fog térni, ő lesz az, aki felhív, hogy elmondja, minden este hiányoztál neki. Meg fogja kérdezni a barátait, ha még mindig érdeklődsz iránta. Most rajtad a sor, hogy azt mondd; 'Bazd meg, a tiéd voltam és te mindent összekavartál.' Most pedig keress mindig okokat arra, hogy boldog legyél nélküle. Ne üzenj neki, ne írj hozzászólást neki, ne beszélj vele a folyosón. Csak mosolyogj rá és emlékeztesd arra, hogy egy tökéletes lányt engedett el.

Mi lenne, ha most te hiányolnál engem, ahelyett, hogy én hiányollak téged?

Mindig lesz egy ilyen ember az életedben. Nem számít, hogy hány kapcsolata volt, hogy hányszor nem válaszolt az üzeneteidre, hogy hányszor nem vett rólad tudomást , hogy hányszor tett úgy, mintha nem számítanál neki, hogy hányszor ültél a földön és sírtál miatta, vagy érezted úgy, hogy semmit sem érsz. Nem számít hányszor mondtad magadnak, hogy ő nem számít neked, de legbelül, mindig mikor írt neked, rád nézett, megölelt, vagy csak kimondta a nevedet, a falak, amiket magad köré építettél eltűntek és nem tehettél róla, de boldog voltál. Még ha nem is akartál az lenni.

Amikor boldog vagy, élvezed a zenét. De amikor szomorú vagy, megérted, hogy miről szól a dalszöveg.

Ne aggódj, amikor vitatkozok veled, aggódj, amikor abbahagyom, mivel az azt jelenti, hogy már nincs semmi, amiért harcolhatnánk.

Néha csak azért utálunk unatkozni, mert az időt ad nekünk arra, hogy egy emberre gondoljunk, aki hiányzik nekünk.

Sajnálom, hogy folyamatosan veled akarok beszélni. Sajnálom, hogy szomorú leszek, amikor sok időbe telik, mire válaszolsz. Sajnálom, ha olyan dolgokat mondok, amik lefárasztanak. Sajnálom, ha idegesítő vagyok. Sajnálom, ha nem akarsz annyira beszélni velem, mint én veled. Sajnálom, ha túl sokat és túl gyakran gondolok rád. Sajnálom, ha mondtam dolgokat, amiket nem úgy értettem. Sajnálom, ha meséltem neked az értelmetlen drámámról, amikor igazából nem is érdekelt. Sajnálom, ha tapadósnak tűntem, de csak azért van, mert hiányzol.

Vicces, ahogy a kisgyerekeket nézzük, és azon gondolkozunk, vajon mennyire lesznek helyes fiúk, vagy szép lányok 10 év múlva.

Listákat írogatsz arról a fejedben, hogy milyen az ideálod, például legyen barna haja és édes hangja. Éles esze és lágy szíve, legyen jó humora, hogy megnevettessen, ahogy te gondolod. Legyen ilyen és olyan. És ez az egész egy baromság. Mivel az emberek nem holmi listák. Mindig is az az ember akartam lenni, aki ráébreszt valakit erre. Találkozni akarok egy emberrel, akinek a fejében meg van ez a lista, és egyáltalán nem illik rám, és szeretném megmutatni neki, hogy eddig nem is tudta igazán, hogy mit keres. Az emberek, akik azt hiszik tudják mit akarnak, becsapják magukat. Senki sem tudhatja igazából, hogy mit vagy kit akar. Egészen addig, amíg pontosan szembe nem találja magát vele.

Ha tényleg igazi ribanc lennék, akkor pokollá változtatnám az életedet, de helyette csak ülök majd és nézem, ahogy te magad teszed meg.

A legjobb bosszú a boldogság. Mert semmi se őrjíti meg annyira az embereket, mintha látják, hogy valakinek tulajdonképpen jó élete van.

- Bevallhatok valamit?

- Persze!

- A tied a legszebb mosoly, amit valaha láttam.

- Én is bevallhatok valamit?

- Oh, persze!

- Ez a mosoly csak akkor létezik, amikor veled vagyok...

Szeretem a szemeidet, de a sajátjaimat jobban. Mert a sajátjaim nélkül nem látnám a tieidet.

Minden egyes este a párnámra hajtom a fejemet, és próbálom meggyőzni magam, hogy erős vagyok, mert egy újabb napot kibírtam nélküled.

A legendák azt mondják, hogyha nem tudsz este aludni, az csak azért van, mert valaki más álmában ébren vagy.

Pontosan most a világ tele van olyan emberekkel, mint te. Magányosak. Hiányzik nekik valaki. Szerelmesek valakibe, akibe nem kellene. Olyan titkaik vannak, amiket soha nem hinnél el. Vágyakoznak, álmodoznak, remélnek, és minden alkalommal, amikor kocsival, busszal, vagy vonattal mennek valahova, kinéznek az ablakon és nézik az embereket, miközben azon agyalnak, hogy vajon min mehettek keresztül. Kíváncsiak rá, hogy vannak-e a világon olyan emberek, mint ők. Ők pont olyanok, mint te, és bármit mondhatnál nekik, megértenék. Sosem vagy egyedül.

Néztél már bele egy olyan személy szemébe, akit szeretsz és jöttél rá, hogy az ember, akit ismersz, eltűnt?

Amikor ránézel egy emberre, akárkire, jusson eszedbe, hogy mindenkinek megvan a maga története. Mindenki keresztülment valamin, ami megváltoztatta.

Vannak pillanatok az életben, amikre örökké emlékezni fogok. Nem azért, mert fontosak voltak, hanem mert akkor itt voltál.

Mellette lenni, menni előre, csinálni, élni, boldogan, kéz a kézben. Nem felállni, nem feladni, de szeretni, csak annyira, amennyire kell. Nem túlzásba vinni, megölelni, átkarolni, de csak annyira, ami nem fojtja meg. Odafigyelni, nem megölni, szárnyalni hagyni, mert aki a tiéd, az úgyis visszarepül, hiszen tudja, nálad jobbat úgysem találhat. Vagyis de, találhat. Tudod mit. Találjon is. Akit vinni tudnak, azt vigyék is, mert köze nincs hozzád, és az csak azt jelenti, hogy még ettől is jobbat kapsz majd. Egyszer, valamikor. Lehet, hogy nem most, de addig is élvezd, hogy szórakoztatnak. Mert bizony fognak.

Minden lánynak 2 oldala van.

Minden nő megérdemel egy pasit, aki még akkor is mosolyt tud csalni az arcára, amikor semmi oka nincs rá. Amikor összedőlt a világ körülötte, amikor mindent elveszített, mert egy mosoly pillanatok alatt rádöbbenti: ami számít, az már ott van az életében, az összes többi meg kit érdekel. Szóval erre képes egy mosoly tőle: visszahoz a jelenbe, és segít élni.

A kis dolgok a legértékesebbek - egy halk szó, egy pillantás, egy mosoly.

A pillanat amikor cuki beceneveket ad neked.

♥

Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most.

Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma.

Nem számít, hogyan tervezed meg, ahogy az sem, hogyan képzeled el. Anélkül, hogy tudnál róla, az élet megtalálja számodra azt, amire mindig is vágytál.

Nekem nem olyan kell, aki leígéri nekem a holdat meg a csillagokat. Én olyas valakit akarok aki megígéri, hogy lefekszik mellém a fűbe és nézi őket velem.

Akkor és ott szeress, amikor és ahol érzed. Mert a feltételek, a körülmények mindig változnak. Akadályok jönnek-mennek, mindig lehetnek. Ha ezektől teszed függővé, sosem fogsz szeretni.

Van, hogy éppen azt bántod, akit legjobban szeretsz, akinek a legtöbbet, legszebbet, legjobbat akarod adni magadból mindig. De valamiért mégis megbántod. Szóval, tettel, türelmetlenséggel... őt, akitől jó szót, türelmet, szép érzéseket kaptál, kapsz. Akinek létezése értelmet ad neked. A te létezésednek. És mégis, őt bántod. Őt, akit végtelenül szeretsz. És ezért egy idő után már nagyon fáj. Lehet, hogy ő megbocsát, de tudod, legbelül érzed, hogy ez nem ilyen könnyű, érzed, hogy távolságot vet közétek. És ekkor csak egy dologra vágysz. Hogy megöleld, olyan erősen, olyan szorosan, hogy szinte már fájjon, hogy összeolvadj vele, a két test melege izzóvá váljon, és ez a tűz, ez az izzás megöljön, elégessen minden rosszat, minden bántást, bánatot, fájdalmat. Megtisztítson.

A szerelem nem csak egy szó. Nem csak egy fogalom. Nem csak egy érzés. Sokkal több ennél. A Szerelem valóságos, teste van és lelke. Gyönyörű szemei, lágy hangja, puha keze. És csodálatos mosolya. Igen. A Szerelem nem elvont fogalom, nem megfoghatatlan érzés. Mert a Szerelem Ő maga. Ő.

Néha nem a szó kell... Nem a beszélgetés, nem az írás. A megoldás nem mindig a szó. Hanem egy ölelés. Amiben sokkal többet adsz minden szónál. Mert szavakban nem mindig találod el, amit hallani szeretne. De az ölelésben éppen azt fogja hallani. Amire szüksége van. Rád.

Kell a tükör... Hogy lásd magad. Mert gondolhatsz magadról bármit, hiheted magad szépnek, csúnyának, amíg nem állsz szembe a tükörrel, nem fogod tudni, mi az igazság. És hiheted magad jónak vagy rossznak, okosnak vagy butának, ezt sem tudod eldönteni, amíg nem nézel a tükörbe. A tükörbe, aki őszintén figyel rád, és elmondja, mit lát. Aki nem azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem azt, amit lát. Amit érez. És ha hiszel neki, ha bízol benne, akkor tudod meg valójában, milyen vagy... tőle. A Másiktól. A lélektükörtől.

"Sokat gondolok rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak... De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz rá. Ez egészen más érzés. Folyamatosan jelen van az életedben. Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét. Nem gondolsz rá, hanem érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban.

-Ki tetszik neked?

-Senki.

-Oh, ki tetszik neked?

-Senki!

-Ki tetszik neked?

-Hányszor fogod megkérdezni még ezt?

-Annyiszor, amíg ki nem mondod a nevemet.

Amikor napok múlva is ugyanúgy érzed az illatát, és még mindig visszhangzanak a fejedben a mondatai, vissza tudod idézni, milyen amikor csókol, és hogy milyen jó azt érezni, amikor átölel, és úgy érzed, semmire nincs szükséged rajta kívül. Emlékszel a mosolyára, és arra, hogy a füledbe súgta halkan, hogy szeret. Amikor minden egyes búcsúzáskor úgy érzed, egy kis rész meghalt belőled, mintha kiszakították volna a szívedből. Amikor nem tudsz várni, hogy újra lásd, amikor pedig újra találkoztok, legszívesebben a nyakába ugranál, esetleg meg is teszed. Amikor egy életre elegendő sem lenne elég belőle, nem tudsz vele betelni, vele kelsz és fekszel, állandóan a fejedben jár. Nos, ez a szerelem.

Nem akartam bevallani neki, de lehet, hogy jobban féltem, mint ő. Még egy ember akinek kiadom magam, aki mellett felébredek reggel, akinek az illatától kicsúszik alólam a padló-csak hogy ilyen közhelyes legyek. Az agyam szüntelenül kreálta a kifogásokat, a veszítenivalókat, menekülni akart, de igazából későn kapcsolt. Észrevétlenül szerettem belé.

♥

Jelenleg mindent megtennék, hogy odabújhassak hozzád, ráhajthassam a fejem a mellkasodra, összekulcsolhassam az ujjaim a tieiddel. Felnézni és rád mosolyogni, amikor akarok. Odahajolni és megcsókolni, amikor csak akarom. Elmondani mit érzek irántad, ahányszor csak akarom.

Akárhogyan is döntök, aszerint a döntés szerint kell élnem. Örökké. Tovább kell mennem, és többé nem nézhetek vissza.

Apám azt mondogatta, hogy az első szerelem örökre megváltoztatja az ember életét, és bármennyire is szeretnénk szabadulni tőle, az az érzés kitörölhetetlen.

'Ha szeretsz valakit, engedd el, s ha ő is szeret téged, akkor majd visszajön hozzád’ - biztos mindannyian ismerjük már ezt a mondást. De belegondoltunk már, mekkora baromság ez?! Ha szeretünk valakit, nem engedjük el, egyszerűen nem adjuk fel ilyen könnyen! Ha megtesszük, ha elengedjük (ráadásul ilyen indokkal), akkor ne csodálkozzunk, ha a másik aztán soha többé nem tér vissza hozzánk.. hiszen joggal gondolhatja: ‘ha igazán szeretett volna, nem engedett volna.'

Bár még alig ismerlek, mégis teljesen természetesnek tűnik, hogy veled vagyok. Szinte már megrémít, hogy egy pillanat alatt beléd szerettem, ráadásul ennyire egyszerűen és tisztán. Kétségek nélkül, fenntartások nélkül. Azt hiszem, olyan vagy számomra mint az a dal, amit kiskorában hall az ember, de nem emlékszik rá addig, amíg meg nem hallja újból.