Szeretni mindig is fogom, de el kell rejtenem a lelkem mélyére és tovább lépni. Így már nem fog fájni, hanem majd kellemesen gondolok vissza, hogy mennyire tudok szeretni.

Bár még alig ismerlek, mégis teljesen természetesnek tűnik, hogy veled vagyok. Szinte már megrémít, hogy egy pillanat alatt beléd szerettem, ráadásul ennyire egyszerűen és tisztán. Kétségek nélkül, fenntartások nélkül. Azt hiszem, olyan vagy számomra mint az a dal, amit kiskorában hall az ember, de nem emlékszik rá addig, amíg meg nem hallja újból.

A szerelmesek nem felejtik el egymást. Akik egykor sokat jelentettek egymásnak újra találkoznak majd. Egy későbbi életükben. Talán sikerül majd megoldaniuk azokat a problémákat, amelyeket korábban lezáratlanul hagytak. Talán jóvátehetik, hogy bántották egymást. Nem, nem fognak egymásra emlékezni. De érezni fogják, hogy õk ketten összetartoznak...

Az emberek nem veszik észre, hogy mit teszünk értük, egészen addig, amíg abba nem hagyjuk azt csinálni.

A nők megérzik, ha egy férfi a szemükbe néz és másvalakit lát.

Soha ne hanyagold el azt az embert, aki érdeklődik irántad, és őszintén szeret, mert egy napon majd azt veszed észre, hogy amíg te kavicsokat szedegettél, elvesztettél egy gyémántot.

- Rettegek.
- Miért?
- Tizennyolc éven keresztül egy ablakon át néztem a világot, arról ábrándozva, milyen lehet, amikor a fények kigyúlnak az égen. Mi van, ha mégsem olyan lesz, mint amilyennek megálmodtam?
- Olyan lesz.
- És ha olyan lesz? Utána mihez kezdjek?
- Szerintem ez benne a legjobb. Keress egy új álmot.

\Aranyhaj\

Nem szükséges egyetértenünk mindenben, de módot kell találnunk arra, hogy úgy kezeljük a különbségeinket, hogy azok ne álljanak közénk.

Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magam a szemedben. Meg jó reggelt kívántam, édesen itt feküdtél mellettem. És amit fülembe súgtál, rávéstem egy padra. Tökéletes pillanatot ezzel az örökkévalóságnak adva...

\Children of Distance\

Van hogy egy apróság megváltoztatja az életünket, hirtelen amikor a legkevésbé számítunk rá, történik valami és új irányba indít, olyan útra ami csupa meglepetés.....hová érkezünk?...ez az út maga az élet, így keressük a fényt, de hogy megtaláljuk előbb át kell jutnunk a sötétségen....

/Szerencsecsillag/

Az életben akkor hozzuk a legnehezebb döntést,amikor az ész és a szív egymás ellen dolgozik...

Az én szívem kulcsa már az ő tulajdonában áll...Ott van a kezében,de ő mégis másét próbálja kinyitni...