Oldalak

kedd, július 9

539.

Néha bizony bele kell menni olyasmikbe, amiket megbánsz. Talán. Valamire minden találkozás jó. A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit. Nem azt, ami hiányzik, hanem valami mást, amitől, ha boldog nem is leszek, de legalább nem rozsdásodok be. Egy szomjas embernek a víz a legcsodálatosabb ital.

538.

A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

537.

Az, hogy szeretjük egymást, nem téma köztünk, sose mondjuk, mert úgy vagyunk vele, hogy szavak nélkül is tudnunk kell. Fontosabb, hogy tudjunk együtt nevetni, tudjunk sokat beszélgetni és mindig számíthassunk egymásra. Ezek nélkül mondogathatnánk egymásnak, hogy "szeretlek", egymilliószor is naponta, nem lenne mögötte semmi.

536.

Geoffrey Chaucer azt mondta: ,, Az idő begyógyítja a sebeket ". De azt nem említette, hogy azok a sebek milyen hegeket hagynak maguk után. A fájdalmas dolgok maradandó nyomot hagynak bennünk. Nem feltétlenül fájnak még, de mindig ott lesznek emlékeztetőként, mint egy emlék. És ahogy múlik az idő, az emlékek talán megfakulnak. De a hegek mindig ott lesznek, hogy emlékeztessenek mi történt. Mit éltünk meg, mit éltünk túl.

szerda, július 3

535.

A pillanat, amikor rájössz, hogy már nem érdekled. Keresed a régi üzeneteit, szép szavait, de helyettük már csak a gyanús mondatok kusza halmazát látod. A 'szeretlek'-ek már csak automatikus, elcsépelt szövegnek tűnnek. A jelek, amik azelőtt is ott voltak, csak most válnak láthatóvá. Észreveszed az igaznak hitt üzenetei mögött a hazugságokat. A pillanat, amikor rájössz, hogy már nem érdekled, sőt, nem is érdekelted soha.

534.

Nem tudom megnevezni, mit szeretek benned. A szemed, az arcod. A szád, a mosolyod, a nevetésed. Azt, ahogy beszélsz, és azt, ahogy jársz. A stílusod, az ízlésed. Szeretem az ölelésed… Mikor megijedsz, és amikor felbátorodsz. Amikor biztos vagy, és amikor bizonytalan... Imádom, mikor egoista vagy, és azt is, amikor önbizalom hiányod van, amikor keveset akarsz, vagy amikor sokat. Amikor elnyersz valamit, és amikor elengedsz valami mást. Az arckifejezésed, amikor hazudsz, és amikor tudod, hogy én hazudok. Szeretem, ahogy gondolkozol, és ahogy hülyéskedsz. A komolyságod, a gyerekességed... Azt, amikor meglepődsz, és mikor biztosan tudod mi lesz. Szeretem, hogy te, te vagy... Egyszerűen mindent szeretek benned!

533.


532.

Nem rád vagyok dühös, hanem magamra. Magamra, amiért mindig kedves voltam veled, hogy mindig bocsánatot kértem (olyan dolgokért is, amit el sem követtem), hogy az életem részéve váltál, hogy tőled függtem, hogy rád pazaroltam az időm, hogy folyton megbocsátottam, hogy rólad álmodoztam; de leginkább azért vagyok dühös, mert nem utállak. Tudom, hogy ezt kellene tennem, de képtelen vagyok rá. 

kedd, július 2

531.

Utálsz engem,de nem ismersz.
Milyen cuki.

vasárnap, június 30

530.

Mindig úgy képzeljük, hogy van még idő, de ez nem igaz. Mert egy nap ráébredünk, hogy túljutottunk azon a ponton, ahonnan már nem fordulhatunk vissza, de akkor már késő lesz. Ez az a pillanat, amikor az ember ráébred, hogy nincs visszaút. Az a pillanat, amikor az ember ráébred, hogy elszalasztotta az esélyt.

529.

Mindketten boldogok voltunk, mert együtt voltunk. A különbség közöttünk csak annyi, hogy Te mindig csak a boldogságra vágytál - én pedig csak rád. Neked csak addig voltam jó, arra a pár röpke órára, míg boldog voltál mellettem, de nekem Te akkor is kellettél, mikor már csak könnyeket okoztál.

528.

A szerelem színes, kápráztató szivárvány egyik szívtől a másikig.