Nem rád vagyok dühös, hanem magamra. Magamra, amiért mindig kedves voltam veled, hogy mindig bocsánatot kértem (olyan dolgokért is, amit el sem követtem), hogy az életem részéve váltál, hogy tőled függtem, hogy rád pazaroltam az időm, hogy folyton megbocsátottam, hogy rólad álmodoztam; de leginkább azért vagyok dühös, mert nem utállak. Tudom, hogy ezt kellene tennem, de képtelen vagyok rá.
