Egy nap,amikor öreg leszek megbánás nélkül akarok visszanézni!

Szeretlek, gondoltam. De nem mondtam ki. Nem attól tartottam, hogy az arcomba nevet. Ehhez ő túl kedves. Sokkal komolyabb dologtól rettegtem - attól, hogy nem mondaná, hogy ő is.

Én is szeretném. Mindennel együtt szeretném..az értelmetlen civakodásokat, a hosszú sétákat, az éjjeli telefonálgatásokat, a jó reggelt üzeneteket. Aranyos képeket szeretnék veled, fogni a kezed, vacsit csinálni neked, kicsimnek hívni. A viccelődéseket, a birkózásokat, a harcokat. Egyike szeretnék lenni azoknak az elválaszthatatlan pároknak, akiktől megkérdezik: " ti még mindig együtt vagytok? " Mindezt szeretném. Veled!

"Ez tényleg ilyen igazi egymásra találás, mert ha csak 1 dolog nem úgy történt volna ahogy,akkor simán elmegyünk egymás mellett."

♥

Ne az egyetlen lány akarj lenni az életében, hanem az, aki számít. Akire gondol, akit szeret, akiért a világot is legyőzné. Az akarj lenni, akiért mindent feláldozna, akit értékel. Akit véd és támogat. Aki mellett lépked, akinek a kezét fogja, és soha nem hagyja magára, csak akkor, ha azt kéri. Az a lány akarj lenni, aki hagyja menni, ha menni akar. Mert akármennyire is fáj, fel tudod fogni, hogy vannak dolgok, amiket engedni kell. És egyébként is: aminek a tiédnek kell lennie, az bizony a tiéd is lesz, jöhet bárki a képbe, porszem lesz ahhoz, hogy a dolgokon változtasson. Mert bizony aminek meg kell történnie, az megtörténik. Amelyik csóknak el kell csattannia, az bizony el fog csattanni.

Néha az emberek több esélyt kapnak,mint amennyit megérdemelnek.

Szeretem, amikor olyan üzeneteket küldesz, amik mindig megmosolyogtatnak, nem számít hányszor olvasom el őket.

Az normális, ha hiányzik valaki, amikor egyedül érzed magad, és magányos vagy. De hiányolni valakit, amikor elfoglalt vagy, és jól szórakozol, az az igazi szeretet...

Szereted őt, ugye? 

Ez csak egy egyszerű pszichológia kérdés. Nem egy név, csak úgy, megemlítve. És mégis, valaki hirtelen eszedbe jutott..

Szerintem, ha Szerelmes valaki, akkor nem kell nagy szavakat mondani,elég egy pillantás,s egy sóhaj, és akinek szól, az meghallja...

Csak azért kell összetörnünk, hogy minden darabunkat megismerjük. Azt is, amiről eddig nem is tudtunk, azt, ami ott volt mélyen, legbelül, és talán soha nem került volna felszínre, ha nem szakad darabjaira.