Amikor mellém bújik, nem húzódom el. Csak lehunyom a szemem és hagyom, hogy a fájdalma átfolyjon rajtam, és keveredjen az enyémmel. Összeölelkezve sírunk, beszélgetünk, ahogy már rég kellett volna tennünk. ...ha közelebb engedtem volna magamhoz. Ha nem löktem volna el.